Ki hitte volna, a kedvenc autós szaktekintély barátom által ajánlott futómű szaxervízbe merészkedtem, Pécs harmadik kerületében. Régi leharcolt renaultmat elsőre be sem tudtam vinni az udvarra, a fél várost megkerülve le kellett parkolnom, és szólnom a főnöknek, hogy Ödön bá' tessék már helyet csinálni a kocsimnak, mert időpontom van. Az úr mint a villám kirakta az utcára a baloldali álláson parkoló metálkék 5-ös BMW-t, és elfoglalhattam a kocsimnak kijáró helyet. Mindezt reggel nyolckor, azzal a stresszel, hogy órákra megválok a kocsimtól és még egy nehéznek igérkező egyetemi ámokfutás is előttem állt, a diákigazolványomat érvényesítendő. Ez utóbbi hálistennek könnyebben ment mint vártam, de a szerelő rendesen tönkre rakta napomat. Még szinte ott sem hagytam a kocsit, mikor egy 17 emeletes toronyház tövében járva (pár sarokra a műhelytől) megcsörrent a mobilom. Félve rápillantok, látom Ödön bá' keres. Közli, hogy nem cseréli ki az axiálcsuklókat amit vittem, mert szar a kormánymű, és inkább az egészet kéne. Picit kuncogtam, majd javasoltam, hogy egyeztetek Zoli barátunkkal, akinek az emberei egyszer már elég csúnya helyzetbe hoztak mikor elfelejtkeztek 4 csavart a helyére rakni, és ezzel tulképp leamortizálták a rönót a nullára (nem részletezem, mint az introban ígértem a hölgyek miatt). Mivel ennek ellenére és emellett kedveljük Zolit, és igazán ügyes lelkiismeretes ember hírében áll szakmai körökben, hozzá fordultam. Erősködött hogy ki kell cserélni az alkatrészeket amit odavittem, és pont. Na ezt elővezettem Ödönnek is, akivel innentől tegeződünk, (ő tegezett le kérdés nélkül) és az lett a vége, hogy a kocsimat az utcán találtam egy sarokra a szakitól. Odamentem gyalog, és kérdőre vontam, h mégis mi a helyzet. Épp csak azt nem mondta, hogy vigyem a zúzdába. Felmentem Zolihoz a hegyre, társalogni az esetről, meg egyéb papírokat intézni. Elmondtam, hogy mióta kicserélték a gömbfejeket mennyivel jobb a kormányzás, és semmit bajt nem érezni az autón. Megnyugtatott, hogy Ödön csak le akart húzni, és az a kis kopás ami a fogaslécnél mutatkozik nem hogy nem veszélyes, de annyira normális, hogy a felújított futómű kiegyenlíti, ezért sem érzem vezetés közben hogy problémás lenne. Itt jött a nap igazi fénypontja. Beülhettem egy vadonat új 1300-as kockaladába! Egy öreg bácsi most húzta le róla a fóliát ami alatt a garázsban tartotta, és újszerű állapotban konzervélta. Gyári gumik vannak a járgányon, pöccre indul, újnak tűnik a gyári üléshuzat, és mondanom sem kell, hogy a fényezés tökéletes. Rozsda sehol nincs a kocsin, még sár sem. Vizet csak a mosóban látott, azt is két évente egyszer, mert csak száraz időben volt használva, így került bele 40 000 km. Nagy élmény volt beindítani, és hallani egy szinte új szovjet motor hangját. Nem szeretem a keleti technikát, de ezesetben megérintett a múlt szelleme. Zoli mellesleg a még keletebbi Isuzu Gemini motorblokk-felfüggesztő gumibakjainak sütésekor fellépő váratlan hibajalenségekre is felhívta a figyelmem, így megbizonyosodtam róla, hogy nem csak kiváló szakember, de igazi megszállott is. Csak a diákjai munkájától óvjon az ég...