A kolléga péntek éjjel 22:30-kor érkezett a pécsi indóháztéri vasútállomásra. Encsi nővéremmel vártuk. Voltunk mohácson kávézni, meg 1000 helyen, pl McDonald's-ban. Ma írta (felrakta a képeinket facebookra) hogy a mobilja lépésszámlálója szerint 24 km-t gyalogoltunk az éjszaka. Ami lehetséges is, hiszen túlzsokba estem, Enikő legnagyobb bánatára, és Levente legnagyobb örömére. Nagy utazók volnánk, és szeretünk túrázni, meg sem éreztük a 24 km-t. Enikőnek is inkább az éjszakai erdő élménye volt sok, mikor kísértetet látott a Dömörkapun. Halálrarémülés, még a nikészobornál is látható reszketés. Szóval az állomásról felmentünk a centrum parkolóba. Kocsit otthagytuk. Irány a meki, de mivel foglalt volt a törzshelyünk, megnéztük a nemzeti színházat. Vissza kajálni. Éjfélkor lelépés, autóhoz visszamenés, pogányi reptér megtekintés, Mohácsra érkezés. Mohácson kávézgatás, de mivel a kávégép már nem ment, naon hideg epres cappy volt. Duna megtekintése, belváros, emlékművek, megint kocsi. Vissza Pécs, centrum parkoló. Gyalogos elhaladás a székesegyházhoz, majd hunyadi úton dömörkapu, kilátó. Mivel még mindig egy óránk volt a napkeltéig, átsétálás a tettyére, onnan a havihegyi templomhoz a sziklákra. Na itt már tényleg utólért minket a napkelte, és lefele sétálva már pár pékséget is találtunk nyitva. Persze sehova nem mentünk be, mivel Levi Subway, vagy BurgerKing kaját akart, és ebben messzemenőkig támogattam, imádom az ilyet. Hatra értünk az árkádhoz, ami hétkor nyit. Naná. Elsétáltunk hát a KTK-ÁJK-t megtekinteni, majd visszafele árkádnál nyitásra várni a paraszttal szemben. Nyitáskor realizáltuk, h a subway, meg a bk is 8 kor nyitnak. Tehát maradt a noname szenyó, meg felvettük a kocsimat, amit az éjjel a parkolóban hagytam. Felmentünk nagyihoz uránba, kiittuk a hűtőjéből az összes narancslevet, és megcsináltam a maradék instant kávéját. Itt voltak különös közjátékok a MCL interjú hanganyagával, a fáradtságom okán elefejtett kávékínálással, és önmagam szembeköpésével, de ez hosszú. (Nem voltak otthon a nagyiék, mert itt voltak nálunk orfűn). Kávézás után úgy 10 óra fele bementünk a Garay utcába, anyámék régi lakása előtt leparkoltunk, és a magasház közelségét felmérve (hosszas unszolásomra) Levi oda is sietett, és lefényképezte párszor. Innen megint gyalog tovább, megnéztünk nappal is mindent. Terek, templomok, dzsámik, megyei kórház. Kimentünk kertvárosba is kocsival, mert az a legnagyobb lakótelep az országban, és azt látni kell. Majd h legyen benne attrakció eltévedtünk Keszüben. Innen orfű, nagyi tarhonyás hússal látott minket vendégül. Bringával lementünk a tópartra, meg is áztunk. Encsi aszondta h tiszta triatlon :) Levi meg végig mesés angolságával fárasztott minket, amit a végére már át is vettem. Mindent tükörfordít, pl a haladásra azt mondta, hogy fish giving, meg a véradóra, h blood tax. Szal kivittük délután az állomásra. Hívott minket, és ígéretet is tettünk, hogy megyünk Grazba. Még jó h Enikő közel lakik a vasúthoz, mert így nem kellett sokáig hallgatnom, h mekkora idióta vok, mert hajnalok hajnalán túráztatom a hegyen. Persze még mielőtt kiraktam megjegyezte h ő is nagyon jól érezte magát, és csak úgy panaszkodik, ne törődjek vele. (Csak mert kedves.) Hazafele készert törték össze majdnem a kocsimat önhibámon kívül. A piros lámpánál pl majdnem belém jött egy skoda anyám szeme láttára, mikor csak álltam békésen. Ejnye. Itthon azonnal letusoltam és bedőltem az ágyba. Reggel azzal a gondolattal ébredtem, hogy "i am treeing" ugyanis hideg volt a  szobámban.

---