Na igen. Sikeresen elszántam magam, és blogot indítok. Minden unalmas időmen itt leszek, hogy a magyar ajkú népet fertőzzem a gondolataimmal. Szóval ez egy "bevezető bejegyzés", mint a címe is mutatja. Megpróbálok olyan dolgokat összeszedni és leírni ide, aminek fényében felfoghatóvá, érthetővé, vagy egyáltalán értelmessé válik mindaz amit a későbbiekben összehordok. Kezdjük talán az alapoknál, hogy tudjátok kinek a szájába adni a soraim. 21 éves pécsi fiatalember volnék, aki október óta nem is pécsi. Mivel orfűi. Ha ismerős vagy erre, tudod, hogy a kettő nem zárja ki egymást. Pécsen élni, dolgozni, tanulni, bőven lehet úgy, hogy vidéken áll a házad. Vagyunk így páran, októberben csatlakoztam az ingázó külvárosiak népes táborához a családommal együtt. Igen szép környék ez az Orfű, állítólag sokan ismerik nevét országszerte, de még német, holland, osztrák és olasz testvéreink is gyakran megfordunlnak nálunk. Csak hogy két húzónevet említsek fatornyos kis falumból: Lovasi András, és Nagy Bandó András. Na meg persze én. :) Itt éldegéünk csendesen a hegyekben, tavak partján, mi a híresek és gazdagok. Na ez nagyon nagyképűen hangzott, csak próbálnám a helyi morált javítani cseppet. Ugyanis az itt élő kortársaim, de még sok esetben az idősebbek sem tudják értékelni a helyzetüket. Mindenkinek van valami nagy baja, hibásan felújított sétánnyal, rossz tömegközlekedéssel, meg vandalizmus áldozatává vált táblákkal (igazából én csak egyről tudok). A nagy elkeseredésben nem veszik észre, hogy mennyivel rosszabb körülmények között, és mennyivel rosszabb helyen is élhetnénk. Hozhatom például azt a távoli megyét ahol az exem jóvoltából sokat időztem tavaly, vagy akár a régi lakásomat Pécs első kerületében. Szóval nekem most jó. Ez egy fontos adalék mindahoz ami még következik egyszer. Már csak azért is jó ez nekem, mert szeretem a természetet. Na nem úgy mint a hippik, vagy a greenpeace aktivistái. Azt viszont mindenképp kijelenthetjük, hogy itt vagyok otthon. Szeretek túrázni, úszni, biciklizni. Ehhez itt minden maximálisan adott, nem csodálom, hogy az aktív kikapcsolódásra vágyó vendégek egész nyáron özönlenek ide a nyugatra fekvő államokból, de sokszor még az EU-n kívülről is. Végülis orfűi voltam mindig egy kicsit, mert sokat időztünk itt szüleimmel, nagyszüleimmel a család nyaralójában. Ez sajnos az építkezés miatt gazdát cserélt, pedig még édesanyám horvát nagybácsijától örököltük. Hát persze. Az építkezésről még nem szóltam. Az utcánkban nagy népszerűségnek örvend ez a hobbi, és mi is jól kiveszük belőle a részünket. Nemrég itt egy nagy zöld mező volt, most meg lakónegyed. Nőnek ki a földből a házak, ahogy ez is, ahol lakom. Megint nagy a zaj, a derékszögeknek és egyéb geometriai formalitásoknak fittyet hányó lépcsőt faragja egy kedves rokon a kollégájával, akik építési vállalkozók, és minden erejükkel rajta vannak, hogy gres padlólapokkal burkolják azt. Remélem szép lesz. Ezzel a mi építkezésünk lassan a végéhez is ér. Még egy terasznak látszó "ojjektumot" kell térkővel kiraknunk családi összefogásban, ami nem veszi ki a vízbű a zokszigént. Nem nagy ház, mondhatni szerény. A környéken a legkisebb, de persze számunkra a legkedvesebb. Szóval vagyok pécsi, és orfűi, de hogy Baján születtem, még nem említettem, és hogy egy darabig ott is éltem. Volt idő mikor sárospatakinak is vallottam magam, és második hazámként tisztelem Horvátországot. Mellesleg anyai ágon német vagyok Kielből elszármazott családdal, de van egy erdélyi dédnagyim aki ráadásul angol. Imádom a lengyeleket, mert mikor náluk jártam királyi elbánásban részítettek barátaimmal együtt (történelmi közösségünkre hivatkozva). Sajnos nem érzem hogy ezt visszakapnák tőlünk. Mélységesen internacionalista vagyok, persze nem a szó kommunista értelmében, de hiszek pl. az egységes Európában. Amit még szeretnék az elején tisztázni, hogy sokat foglalkozok a kocsimmal mostanában. Ezt jó tudni mielőtt olyanra vetemednél hogy rendszeresen kezded látogatni a blogot, mert megeshet, hogy idővel renault 11 fórummá változik merő véletlenségből. Igyekezni fogok nem túl sok unalmas technikai részlettel untatni az olvasókat, főleg a hölgyekre való tekintettel. Apropo hölgyek. A legtöbb bíztatást miattuk, és tőlük kaptam, hogy írjak és publikáljak. Ha az érintettek érzéseit és gondolatait tiszteletben tartva hallgatok a soxor regénybe, vagy amerikai sorozatokba illő, mármár dalszöveg szerű esetekről amik megestek és megesnek velem, bizony könnyen unalmassá és folytathatatlanná válhat ez a "cikksorozat". A közeli barátaimmal, isnpirátoraimmal egyeztetve tájékoztatást adok mindenről ami miatt érdemes egy ilyen filmszerű életről olvasgatni. Remélem sokaknak okozok vele örömöt, és nem a csak a fejlett grafomániámat élhetem ki benne. Végezetül még pár szó magáról a blogról. Terveim szerint nem nyers tényeken fog alapulni, sok véleményt is meg szeretnék benne fogalmazni, csak hogy mindenki alaposan hülyének nézzen, meg mindenféle elvetemült, mélyenszántó eszmefuttatást is közlök majd. Cikkeket, verseket (pl.: Varró Dániel) érdekes dalszövegeket, linkeket, és mindent ami meghatároz, érdekel, tetszik, vagy szeretném megosztani a nyilvánossággal. Végezetül a "klub", akik nagy hatással voltak, vannak rám, és őket kell szidni hogy ez a sok szemét a világhálóra kerül a fejemből: Enikő, akinek eddig is mindent leírtam, ami itt szerepel, Gergő aki majndem az öcsém és már 1996-ban együtt nyaraltunk, Petra, aki Enikő csoporttársa, és mindig nagyon megértően tud hallgatni ha magamról vagy másokról beszélek. Levente, aki szokatlan módon toleránsan tűri a hülyeségeket amiket beszélek, azért cserébe, hogy én is mindig elfogadom az érvelését. Jankával is hasonló kapcsolatunk van, csak vele idestova 15 éve. Ha netán szinkronokról, vagy állatokról írnék, akkor az ő hatása volt. Nem hagyhatjuk ki a két kedvenc levelező társam, másik Petrát, és Annuscht, akitől az egész blog ötletét loptam, és akinek köszönhetem, hogy elhatároztam magam. Ha már ott tartunk hogy ki  befolyásolta az életem meg kell említenünk a mindeddig névtelen exemet Dettyőőőt, és dórit (aki kis dével írja a nevét) és akinek köszönhetően elkezdtem egyáltalán msnt, meg billentyűzetet használni. Rita sem maradhat ki, akivel gyakran vitatkozunk meddőn, és itthagy azzal hogy lenézem. Vikit is meg kell említenem, aki szinte ismeretlenül is issza a szavaim, ezzel tudtán kívül sokat tett a blogért. Köszönet továbbá szüleimnek, nagyszüleimnek, húgomnak, és a mosómedvémnek ami nincs, nem volt és talán sosem lesz. A klub nyitva áll, totál interaktívak vagyunk, várom a kommenteket, megkereséseket levélben, messengeren, kinek mi tetszik reklamáljon, savazzon, dícsérjen vagy szavazzon... Mindenkinek köszönöm aki végigolvasta ezt, és annak aki még később is benéz, végképp örök hálám.