Miután az előző posztokban taglalt eseményeken túl voltam, apám hazajött, és megkért, hogy segítsek kipakolni mindent a garázsból, pl több csomag 4 m hosszú lambériát, gáztűzhelyt, pb palackot, 75 liter beltéri falfestéket és hasonlókat hordtunk fel kettesben sötét éjjel a padlásra. Na annyira nem volt éjjel, alig ha nyolcig dolgoztunk, de ezek után elég fárasztónak tűnt, tudván, hogy másnap megint korán kell kelnem, mert ki kéne pakolni minden mást is, és kialakítani a jelenlegi egy térből egy műhelyt, és egy garázst. Természetesen kötelességtudatom hajnalok hajnalán ébresztett, és még állandó segédmunkás nagyapám megérkezte előtt nekiindultam a küldetésnek. Ennek szerves részét képezte az összes fal kimeszelése. Nem csak azért mondom hogy meszelés, mert paraszt vagyok, és nem tudom, hogy a falfestés más. Szó sincs róla. A falfestékek a padláson pihennek bontatlanul, én pedig valódi mészhidrátot kevertem be, és hordtam fel sztahanovista nagyapámmal az egyenetlen zsalukőből összedobált betonfalra. Szép lett, mint a három hetes vízihulla. Foltos, göröngyös, de a miénk. Már nem foglalja a kocsim elől semmi a helyet, akár két autóval is beállhatunk ha rohadt ügyesek vagyunk. Létrák, autógumik, és minden féle nagy helyigényű dolog a falakra akasztva, a tér 4 felnivel elválasztva, szerelőlámpa a satupad felett, régi bútorokkal műhely berendezve, még egy P4-es pár éves PC is szolgálatot teljesít odalenn, 15"-os TFT-vel. Ez ám a luxus, mi? Garázs-számítógép, meg oltott mész a falon. Mert ahogy Detty mondta: mi jól kenjünk ;) Még maradt holnapra is, szemetet hordani nem lehet eleget. Még mindig lehetne némi helyet csinálni. Lassan le is fexem, a telefonos segélyszolgálat is zár mára. Enikő nővérem telefonált hogy beteg. 2x is. Szerencsétlen hány, és lázas. Az anyja meg nem hagyja, hogy csillapítsa a 38 fokos lázát. Érdekes akció. De most már legalább a folyadék pótlásra felszólítottam, mint a gondos háziorvos. Más nem is hiányozna, mint hogy kiszáradjon, és ne tudjon velünk tartani szombat este. Most Petra választotta filmmel indítunk, és ha jól sikerül a "vak randink" ezúttal eljönk akit nem nevezünk nevén, a szeretetre méltó blogos hölgy is. Tehát Enikő (és Keri) felépüléséért tessék imádkozni minden keresztény, zsidó, és egyéb (fele)barátunknak, az ateisták és egyháztagadó hívők meg csak szurkoljanak, hogy mielőbb rendbe jöjjön mindkét énje!