Miután az előző posztokban taglalt eseményeken túl voltam, apám hazajött, és megkért, hogy segítsek kipakolni mindent a garázsból, pl több csomag 4 m hosszú lambériát, gáztűzhelyt, pb palackot, 75 liter beltéri falfestéket és hasonlókat hordtunk fel kettesben sötét éjjel a padlásra. Na annyira nem volt éjjel, alig ha nyolcig dolgoztunk, de ezek után elég fárasztónak tűnt, tudván, hogy másnap megint korán kell kelnem, mert ki kéne pakolni minden mást is, és kialakítani a jelenlegi egy térből egy műhelyt, és egy garázst. Természetesen kötelességtudatom hajnalok hajnalán ébresztett, és még állandó segédmunkás nagyapám megérkezte előtt nekiindultam a küldetésnek. Ennek szerves részét képezte az összes fal kimeszelése. Nem csak azért mondom hogy meszelés, mert paraszt vagyok, és nem tudom, hogy a falfestés más. Szó sincs róla. A falfestékek a padláson pihennek bontatlanul, én pedig valódi mészhidrátot kevertem be, és hordtam fel sztahanovista nagyapámmal az egyenetlen zsalukőből összedobált betonfalra. Szép lett, mint a három hetes vízihulla. Foltos, göröngyös, de a miénk. Már nem foglalja a kocsim elől semmi a helyet, akár két autóval is beállhatunk ha rohadt ügyesek vagyunk. Létrák, autógumik, és minden féle nagy helyigényű dolog a falakra akasztva, a tér 4 felnivel elválasztva, szerelőlámpa a satupad felett, régi bútorokkal műhely berendezve, még egy P4-es pár éves PC is szolgálatot teljesít odalenn, 15"-os TFT-vel. Ez ám a luxus, mi? Garázs-számítógép, meg oltott mész a falon. Mert ahogy Detty mondta: mi jól kenjünk ;) Még maradt holnapra is, szemetet hordani nem lehet eleget. Még mindig lehetne némi helyet csinálni. Lassan le is fexem, a telefonos segélyszolgálat is zár mára. Enikő nővérem telefonált hogy beteg. 2x is. Szerencsétlen hány, és lázas. Az anyja meg nem hagyja, hogy csillapítsa a 38 fokos lázát. Érdekes akció. De most már legalább a folyadék pótlásra felszólítottam, mint a gondos háziorvos. Más nem is hiányozna, mint hogy kiszáradjon, és ne tudjon velünk tartani szombat este. Most Petra választotta filmmel indítunk, és ha jól sikerül a "vak randink" ezúttal eljönk akit nem nevezünk nevén, a szeretetre méltó blogos hölgy is. Tehát Enikő (és Keri) felépüléséért tessék imádkozni minden keresztény, zsidó, és egyéb (fele)barátunknak, az ateisták és egyháztagadó hívők meg csak szurkoljanak, hogy mielőbb rendbe jöjjön mindkét énje!

Épp a foktonos dünter és a diplomahalmozás fáradalmait kipihenve próbáltam gyulladt szemem pihentetni ásás után (még nekiálltam a kerti tavat kialakítani, mert nem vok normális) amikor nagyi szavaira riadtam fel. Ezexerint elszundítottam. Na de nem szavak voltak azok, inkább egybefüggő ordibálás, hogy "JÖN A VIHAAAAR" Kinéztem, akkor épp készültek menni az utolsó droidok, a már említett ácsok. Befejezték a munkát, ami akkora nagy szám, hogy ha nem lennék ilyen elfoglalt külön posztot szentelnék neki. Hiszen befejeztük az építkezést. Nincs több szakipari munka, csak kisebb csinosítgatások, amit én meg apám megoldunk okosba. Erre tavaly január harmadika óta várunk, de még egy éve sem építkeztünk. Ment mint a villám, néha már untuk, de annak a szakasznak mikor idegeneket kerülgetsz a kertedben és ezért még hatjegyű összegeket ki is fizetsz végre vége számunkra. No szóval épp hogy kimentem bezárni a kocsit, és elbúcsúzni a droidoktól akiket épp aznap büntetett meg a munkaügyi hatóság -pont itt a mi telkünkön-, már szakadt is az eső. Kapucniban rohangáltak fel alá itt a kocsibejárón, mert már verte őket a jég, amiről persze én nem tudtam, hiszen tető alatt voltam. Előtte még papucsban, rövidnadrágban, álmos fejjel jártam ott, aztán láthatjátok a képeken mi lett belőle. Ez nem hó, jég. Megmaradt még órákig. Végül nem lett akkora következménye, mint a legutóbb nagy viharnak ami pár 20 kg alatti dologot arrébb rakott, más tákolmányokat meg lerombolt. Akkor leszakadt a légvezeték is, és nem volt áram. Elektromos gyújtású gáz-központi fűtés lévén így nem volt melegvíz sem a csapban, sem a radiátorokban. Akkor sötét középkor volt egy éjszakára, most csak a karácsonyi tájban gyönyörködtünk, áprilisban.

 

 

 

A hó?födte ojjektum

Ki hitte volna, a kedvenc autós szaktekintély barátom által ajánlott futómű szaxervízbe merészkedtem, Pécs harmadik kerületében. Régi leharcolt renaultmat elsőre be sem tudtam vinni az udvarra, a fél várost megkerülve le kellett parkolnom, és szólnom a főnöknek, hogy Ödön bá' tessék már helyet csinálni a kocsimnak, mert időpontom van. Az úr mint a villám kirakta az utcára a baloldali álláson parkoló metálkék 5-ös BMW-t, és elfoglalhattam a kocsimnak kijáró helyet. Mindezt reggel nyolckor, azzal a stresszel, hogy órákra megválok a kocsimtól és még egy nehéznek igérkező egyetemi ámokfutás is előttem állt, a diákigazolványomat érvényesítendő. Ez utóbbi hálistennek könnyebben ment mint vártam, de a szerelő rendesen tönkre rakta napomat. Még szinte ott sem hagytam a kocsit, mikor egy 17 emeletes toronyház tövében járva (pár sarokra a műhelytől) megcsörrent a mobilom. Félve rápillantok, látom Ödön bá' keres. Közli, hogy nem cseréli ki az axiálcsuklókat amit vittem, mert szar a kormánymű, és inkább az egészet kéne. Picit kuncogtam, majd javasoltam, hogy egyeztetek Zoli barátunkkal, akinek az emberei egyszer már elég csúnya helyzetbe hoztak mikor elfelejtkeztek 4 csavart a helyére rakni, és ezzel tulképp leamortizálták a rönót a nullára (nem részletezem, mint az introban ígértem a hölgyek miatt). Mivel ennek ellenére és emellett kedveljük Zolit, és igazán ügyes lelkiismeretes ember hírében áll szakmai körökben, hozzá fordultam. Erősködött hogy ki kell cserélni az alkatrészeket amit odavittem, és pont. Na ezt elővezettem Ödönnek is, akivel innentől tegeződünk, (ő tegezett le kérdés nélkül) és az lett a vége, hogy a kocsimat az utcán találtam egy sarokra a szakitól. Odamentem gyalog, és kérdőre vontam, h mégis mi a helyzet. Épp csak azt nem mondta, hogy vigyem a zúzdába. Felmentem Zolihoz a hegyre, társalogni az esetről, meg egyéb papírokat intézni. Elmondtam, hogy mióta kicserélték a gömbfejeket mennyivel jobb a kormányzás, és semmit bajt nem érezni az autón. Megnyugtatott, hogy Ödön csak le akart húzni, és az a kis kopás ami a fogaslécnél mutatkozik nem hogy nem veszélyes, de annyira normális, hogy a felújított futómű kiegyenlíti, ezért sem érzem vezetés közben hogy problémás lenne. Itt jött a nap igazi fénypontja. Beülhettem egy vadonat új 1300-as kockaladába! Egy öreg bácsi most húzta le róla a fóliát ami alatt a garázsban tartotta, és újszerű állapotban konzervélta. Gyári gumik vannak a járgányon, pöccre indul, újnak tűnik a gyári üléshuzat, és mondanom sem kell, hogy a fényezés tökéletes. Rozsda sehol nincs a kocsin, még sár sem. Vizet csak a mosóban látott, azt is két évente egyszer, mert csak száraz időben volt használva, így került bele 40 000 km. Nagy élmény volt beindítani, és hallani egy szinte új szovjet motor hangját. Nem szeretem a keleti technikát, de ezesetben megérintett a múlt szelleme. Zoli mellesleg a még keletebbi Isuzu Gemini motorblokk-felfüggesztő gumibakjainak sütésekor fellépő váratlan hibajalenségekre is felhívta a figyelmem, így megbizonyosodtam róla, hogy nem csak kiváló szakember, de igazi megszállott is. Csak a diákjai munkájától óvjon az ég...

Cseppet borús szerdai napon, miután néhány autós "kolléga" jól kiidegelt beállítottam az előző azonos tárgyú posztomban leírt ügyemmel a régi egyetemi karomra (PTE-FEEK). Itt szépen mosolyogtam a kb 18 éves kis hölgyre aki a központi pulban ült, és bemondásra kaptam a matricát. Bár kicsit nehezen fogta fel amit valóban érthetetlenül adtam elő, és három kolléganője segített a TO.-ról, de mikor azt mondtam, hogy a FEEK az anyaintézmény mondták a kislánynak, hogy adjon matricát. Ő meg felírta kézzel írott listájára, adott matricát, méghozzá a régi diákomba, amiben 2006-os volt a legutóbbi érvényesítés. Itt már senkkit nem érdekelt, h rossz a cím, hogy nem is a FEEK-en vok aktív, és az sem hogy több diákigazolványom van. Érdekes különbség a BTK-n tapasztalt merev jogkövető magatartás, a sorszámrendszer (tönkrement az automata) és a legalább 50 fős sor után. Mindenkinek ajánlom, hogy a többiek által lenézett, rossz elhelyezkedési esélyeket adó kis egyetemekre járjon, mert a nagy és híres karok elvesztek a bürokrácia és a pénz alatti mélységben.

Begyulladt a szemem. Alig látok. Pedig annyi mindent akartam írni. Ha olyan hamar rendbe jövök mint szoktam akkor hnap postolok jó sokat. Lenne mit mesélnem máról. Megírom majd a "Többszöri diplomahalmozó esete a másik tanulmányi osztállyal" című bejegyzést, és sokmindent autószerelőkről, meg kormányművekről.Garázs pakolásról, és holnap még meszelni is fogok.

Mára fele annyit sem terveztem, mint amennyit végülis tettem. Úgy indult, hogy reggel Pistiék leadták a munkát, igen korán, és mint később észrevettem igen hiányosan. Később, (7:45) Megjelentek Zsoltiék, a legújabb droid brigád, akik a tető alatt lambériáznak, precízen, szépen, és villámgyorsan. Centi pontos munkát végeznek. A tegnapi megérzésem sem csalt, nagyapámmal követ szállítottunk, meg sódert. Csodás homokvárat építettünk járda helyett. Anyu kitalálta, hogy füvet nyír, ki is készítette a derekát amit decemberben műtöttek (gerinc sérv). Már csak úgy fexik a kanapén mint egy darab fa, és 4 percig próbált felkelni, mire sikerült neki. Persze akkor én mentem a fűnyíró után, meg még nagyi is, de mire 1500 nm-t lenyírtunk mind rendesen megfáradtunk. Persze bennem már volt pár óra hajlongva ácsorgás, mert kipucoltam minden rohadt szőnyeget, ágyat, kanapét és fotelt a házban egy DéLonghi AquaFiltro kárpittisztíóval. 12 liter vizet használtam el, 4x kellett cserélni.. Ha tudtam vna h ilyen koszos a franciaágyam, messziről elkerülöm. Most már tiszta asszem. Amennyi koszt kiszippanttottam belőle, csak tiszta lehet :) Végezetül, hogy ne unatkozzak nagyon még a Pisti által kihagyott réseket vakoltam a lépcső oldalán, meg a terasz falán. Csak egy kis cement meg pár perc kérdése lett vna egy szakembernek. Nekem viszont kínos pillanatokat okozott, és most Istvánunk anyukája csuklott sokat. Gumikesztyűben szerencsétlenkedtem vagy egy órát, és olyan szar munkát végeztem mint még soha. Na majd még javítok rajta, így is csak a fele van meg. Ha hnap nem kelnék korán még betennék ide pár képet, hogy érthető legyen mit is csinálnak a tetővel, és látható legyen milyen szép is az, meg az egyre hízó muterom fűnyírós magánszámát is megmutatnám, de sajna ez csak hnap fér bele. Rem belefér. A hétvégém meg sűrű lesz. A többi is. 7 óra múlva kelek, szal zárom a bejegyzést. Folyt köv, csak mingyá bealszok.

---

Megérkezett a kiegészítés. Jobbra: ilyen volt, balra: ilyen lett. A szép új deszka dobozolás.

 

 

---

Ez pedig a végre elkészült lépcső, ami olyan friss, hogy még meleg. Meg ott van apám kanadai népviselete is, a favágó ing. Lengyelországban 2004.-ben még nyilvánosan viseltem :S

Ma volt szerencsém fél óra várakozás után, másodikként bejutnom a PTE-BTK TO-ra. Kértem szépen egy hallgatói jogviszonyról szóló igazolást, amit azonnal meg is kaptam, csak anyám nevét kérdezték. A Problémás rész a következő kérésemnél következett, mikoris rátértem, hogy még nem vettem fel a diákigazolvány érvényesítő matricát. A hölgy kedves mosollyal azt mondta, hogy nem vagyok a névsorban, és az igazolványommal együtt elviharzott a hátsó irodába. Ingerült női hangok szidták a rendszert, főleg a diákigazolvány ügyfélszolgálatot. Végül felvilágosítottak, hogy mivel a FEEK-en is van egy (pontosabban kettő, a BTK-val együtt három) szakom, és a FEEK-en idestova két éve, az számít anyaintézménynek, és mivel most két diákom van, egy a régi karról, egy a jelenlegiről, ez szabálytalan. Kaptam tanácsot is, irány a másik kar tanulmányi osztálya, és vagy iratkozzak ki az ottani egyébként is passzív szakjaimról, vagy adjam le a két diákot, és igényeljek újat, amin mindkét intézmény fel van tűntetve. Asszem szerdán így is teszek. Azért csak szerdán, mert kedden nem megyek Pécsre, itthon maradok, és dolgozok. Jönnek ácsok, és már tényleg a befejező munkákat végzik majd, meg Pistit is utoljára látjuk talán munka ügyben a lépcsőnkön. Kifugázza még az utolsó két sor lapot. Ma nagyon szép sziklakertet épített nekünk meglepetés gyanánt a lépcső mellé. Asszem én fogok megint talicskázni sok apró kavicsot -változatosság kedvéért nagyfaterral- és jóanyám kérésére kárpittisztiítóval kitakarítom a három hálószobát. Mert ilyen rohadtul házias vok ;) Szerdán pedig Hajós Ödön futómű specialistával van találkozóm a pécsi hóvirág utcában, amiről azt sem tudom hol van. Mindenesetre ő pár óra alatt 6-7 eFt-ért befejezi az elkezdett futóműfelújítást a kocsimon, és hangolja is. Addig legalább lesz időm megvívni a harcomat a régi campusban. Szegény autót ma is szereltem. Az ablakmosó rendszert tisztítottam ki igen drasztikus módszerekkel, kompresszor meg gitárhúr felhasználásával. Most már néha vizes lesz tőle a szélvédő. Ami még fontos, hogy nagyon nagy hatással volt rám egy -az intro postban is említett- kolléganő frissen nyilvánosságrahozott blogja. Egy egész más felfogásról, egész más méylségekről szól mint ez. Ez lifeblog, az pedig nem is tudom.. Talán psicho blog. Ha jót akartok olvasni, kérdezzétek meg tőle, h szabad-e. Igen, azért nem is teszek ki most ide linket, mert szegénykém tart tőle, hogy ennyire megnyíljon, és mindenki őt olvassa. Igaza van. Megértem. Nem akarok erőszakoskodni. Csak így névtelenül mondom, hogy igazán szeretni való teremtés. A blogjáról nem is beszélve.

Üdv hölgyek! (meg az a pár szegény férfitársam aki még engem olvas) Sikerrel túléltem az éjszakát a francia panzióban, hála az égnek kevéssel öt után a házikanak feltűnt hogy nem vagyok otthon, és beengedtek. Nem volt olyan borzaslmas mint vártam, sajnos nem kellett az egész éjszakát a garázs előtt kibekkelnem. Egy kép mindenképp ide kívánkozik az elmúlt éjszakával kapcsolatban. Mohácson lőttem, vmikor hajnalban: 

 

 

Biztos naon érdekes tárlat, tessék megnézni :)

Ma végre ELKÉSZÜLT az ojjektum! Apámmal 12 órás műszakban hordtuk két napig a követ, ásóztunk, lapátoltunk és betont kevertünk, gumikalapáccsal (lengyelül młotek gumowy, rá van írva) ütöttük felváltva a 4x4 méteres nem tökéletesen sík felületbe a 10x20-as térköveket, de vége. Nagyi holnap sepregetheti róla a homokot. Na kérem pont annyi történt velem egész nap, mint ami itt a képen látszik. Droidoltam, és mivel nagyon tetszik amit alkottunk, én is felvettem a Kelemen keresztnevet. Becsületemre legyen mondva, hogy egy harmad akkora kalapáccsal dolgoztam mint faterom, mondván, hogy a nagy a tiszti kalapács, a kicsi meg a tiszthelyettesi. Ezt Pisti találta ki, aki kölcsön adta a nagyobbikat. Apám alezredesi rangjával visszaélve egy koccintással ütötte helyére a köveket, míg nekem minden milliméterért keményen meg kellett küzdenem XD. Asszem a kutyát innentől tizedesnek szólítom és magázom, csak hogy legyen egy már nem is létezően alacsony rangú családtag is a kertben. No akkor most kicsit letérünk a lifeblog vonalról, és megnézzük mi lenne, ha ez az egész egy magazin lenne. Na nem kell megijedni, csak egy sztárvendég írását szeretném bejelenteni. Keri Bredsó, a PTE elismert újságírója (Fészek) írja meg nekünk Hortonról a beígért kritikát, várhatólag a napokban. Pozitívnak ígérkezik, mert együtt láttuk a filmet, és annyira röhögött a kolléganő, hogy alig tudott felkelni a film végén a székből. Ha már Kerit említettem, elárulom előljáróban hogy fog még itt publikálni, például a Pécsi Tavasz című rendezvénysorozat fellépőivel, a színfalak mögött készített interjúit.

 

 

 

Ms K. Bredsó, PTE-KTK

A PT-re természetesen mindenkit szeretettel várunk, a következők fényében:

Belépők (a 3-napos csak elővételben):

Közgázosoknak és jogászoknak 300Ft/nap és 600Ft/3napra

Más PTE-s diáknak 500Ft/nap és 1200FT/3nap

Külsősőknek 1000Ft/nap és 2000Ft/3nap

Hegyivetélkedőre a jelentkezés díja: 350Ft

Stand-up comedy-re a belépő: 500Ft

Borkóstolóra a belépő:

elővételben 500Ft a helyszínen a készlet elejéig 700Ft!

Főzőversenyen a részvétel ingyenes.

jelentkezni lehet, a Szolgi Centerben a program kezdete előtti nap délig

Ha valakit érdekel a programleírás, e-mailezzen nekem, mert nem lehet rendesen betördelni ide a táblázatot. :S

Most értem haza Mohácsról, ahova megint ok nélkül vetődtünk a tesókkal. Néha csak úgy kikötünk távoli városokban szombat éjjelente, vagy olyan napokon mikor nincsenek előadásaink. (pl Osijek) Tehát ez nem épp különös helyzet, az viszont h a mobilomon írom a postot annál inkább. Asszem ma a Go trabi go szászpanziójának mintájára a kocsimban éjszakázom. Én kint, a kulcsaim bent. Ez van, hülye vagyok :( Mondjuk ez francia járgány, nem szász, így hála az égnek naon kényelmes. Jóéjt mindenkinek, én megágyazok a jobb 1 en a kardigánommal. Még jelentkezem. U.i.: Roxette - Sleeping in my car (régi jó szám) :))

Tisztelettel jelentem hogy ma megtettük az első lépéseket az ojjektum elkészítésében. Nem volt semmi meló, sok geometriával, pitagoras tétellel, meg körzős deréxögszerkesztéssel, piros madzaggal, karókkal, baltával, méteres szegélykövekkel, és talicskában (borsodiak kedvéért furikban) kevert betonnal. Egész napos munka. Délelőtt tűző napon, még 20-as nivea naptejjel is leégtem. Aztán délután nem győztünk rétegesen öltözködni mert majd' elfújt a szél. Minden nehezítő körülmény ellenére, még a kutya folyamatos kiváncsiskodása mellett is centire pontos szegélyezést alkottunk a viacolorhoz. Apámat mától Kelemennek kell szólítani, pedig Jenő. Csak mert kőművesnek érzi magát. Pisti, aki meg tényleg kőműves reggel óta a bejárati lépcsőn térdelve szidja az Anti anyját. Szegény idős hölgy mit tehet róla, hogy a fia októberben ilyen silány lépcsőt betonozott? Nem is Anti volt, a vezető kőműves, hanem a droid brigádja. Mondom én pejoratíve hogy droidok, mikor kedves családommal mi is épp a betanított/segédmunkás kategóriába süllyedünk. Persze az értelmiségi kultúrsznobizmus még virágkorát éli nálunk, ígyhát mindenki droid aki ugyan olyan szarul dolgozik mint mi, de még hülye is hozzá. A "nőügy" tovvább haladt ezidő alatt, és még mindig nemtom mi lesz belőle, vagy mit mondhatnék el. Inkább hallgatok róla mint a sír. Este nyolcra moziba vagyok hivatalos a két fogadott tesómmal, megnézzük a Horton hears a who című filmet, ami nagy várakozással tölt el főleg engem és a nővérem. Egyelőre itt egy trailer, később várható egyikünk tollából egy igen őszinte hangvételű kritika is. http://www.aolcdn.com/ch_movies/hd_horton_hears_a_who_trailer_1080.qtl

Mára egyszer ennyi, még vár rám anyám igazán csodás töltött sülthúsa, meg egy tusolás mielőtt becélzom a helyi multiplexet. Aztán a legjobb ami törénhet: McDonalds. Asszem ma sem fogok vigyázni az alakomra :D Talán nem is kell; 177 cm magas vagyok és 58 kg. Aki kövérnek tart mondja a szemembe! (Túl sokat időzök hölgytársaságban asszem.) Persze nem tanácsolom, mert mindig viselem a fegyverem. Próba cseresznye...

Hát akkor kezdjük a tegnappal. Vagyis mivel már negyed kettő van inkább a tegnap előttel. Az egyetlen érdekes dolog a Középiskolás Közlekedésbiztonsági Kupa megyei döntője volt, ami a Baranya autósiskolában kapott helyet a BMRFK közlekesérendészet hagyományos szokásrendje szerint. Egész délután ott feszítettem a kifakult POLICE pólómban fegyveremmel az oldalamon, és jó képet vágtam a kedves kolléganőkkel együtt a 3 kategória vastagabbnál vastagabb tesztjeihez. A súlyosan elmebeteg válaszokról már nem is beszélve. Az SZGK kategória igen izgalmas egészségügyi kérdéseket is kapott, de hogy egyesek miben látják a bordatörés tüneteit, és miként kezelnék.. Csak soha ne törjön el a bordám civilek közt! Nektek sem ajánlom, ha meg akarna menteni egy átlagos 18 éves kezdő vezető biztos átszúrná a tüdődet. Na de kezdünk átmenni anatómiai szaklapba, inkább még beszámolok a talált kólámról (igen egy bontatlan fél literes hamisítatlan coke volt a határőrségtől kapott mikrobuszban), amit hamar el is fogyaszotottam egy Rózsa általá javasolt rövid mélyhűtés után. Ha már így szóbajött, Rózsa barátnénk igazán viccesnek gondolhatta magát, mert annyit szivatott, hogy már majdnem megsírtődtem, pedig engem megsérteni igen nagy meló. Persze ilyenkor mindig megnyugtat, h csak azt cseszegeti, akit szeret. Azért mikor az új kapuügyeletes gyerekkel majdnem előállíttatott, az túlzás volt. És még elkísértem military boltba egyenruhában.. Égtünk mint a fáklya, de sosem baj :D Végül a verseny meglepő eredménnyel zárult, országos döntőbe egy helyi nagy név sem jutott be, ismeretlen tehetségeket mutatunk be a nagyközönségnek idén. Mikor végeztünk még kiruccantam az uránvárosi teszkóba némi matt fekete festékért a kocsimhoz, meg egy kevés hőállót is beújítottam ugyan abból az árnyalatból. A Prevent márka sajnos kifogyott, ezúton is üzenem az áruház vezetésének, hogy ejnye. Ezzel frappánsan átvezetődünk a következő napra, mikoris 7:50-kor kalapálásra ébredtem. Mint ezt már az intropostban is jeleztem, épp a formátlan lépcsőnket próbálták megrenszabályozni néhány kalapács, meg véső segítségével. Persze jöttek egyéb finomságok is, mint diszpreziós mélyalapozó a betonra, amit eper illata és csábító pink színe miatt Drazsé, a kutyám is előszeretettel fogyasztott volna, ha hagyjuk. Mivel mérgező folyadék hírében áll cselhez folyamodva kellett a kenelbe zárnom szegény állatot. Ezen húgom és a barátja Tamás a konyhaablakban lógva harsányan hahotázva tették túl magukat. Nem mondhatni, h nem zavart az affér, igenis megzavart, mert előtte békésen autót festettem. Küszöböket. Az előző nap vásárolt matt fekete festéket próbáltam a jó cél érdekében hasnosítani, de az alapozó réteg néha megviccelt. Ezen jókat derültünk Pistivel, meg a kollégájával, aki élénken érdeklődött a beagle kölykök beszerzése iránt (Drazsé is bigli). Mikor ez a két kedves ember leadta a mára a munkát, és megígérték, hogy mire szombat reggel felkelünk ki lesz fugázva a teraszon lerakott lapozás, még várt rám apám wagonr-je ami dugig volt tescos áruval. Kedvencem a dán import mosópor, ami megtanított, hogy a "RIV HER" annyit tesz: itt nyílik. A nap fényponja Sziklavári Rezső telefonja volt (remélem helyesen írtam az úr nevét) miszerint a szombati nap folyamán ő is megjelenik, és installálja az új kertkaput a hátsó kerítésre. Ennek egy célja van, hogy kijárhassunk közvetlenül a telkünk mögött elterülő mezőre, és az erdőbe. Van varázsa, ha a város utolsó utcájában lax. Persz újabb feladattal állított szembe. Az építőanyagokkal zsúfolt gyrázs mélyéről ástunk elő apámmal egy legalább 50 kg-s kerítésoszlopot, amire függeszthetik az új kaput. Szóval szép napunk lesz újfent, és megyek is lefeküdni, mert 9-kor kezdjük az introban beígért viacolorozást az "ojjektumon". Jobb hogy most nem láttok, hülyén áll rajtam a monogrammos háziköpeny XD. Azt pedig hogy nőügy fronton már megint mi történt velem, csak a belső körömmel osztom meg, mert nem örülnék ha visszajutna az érintetthez. A lényeg, hogy érdekes megkeresést kaptam ma, ha majd tehetem részletesebben is beszámolok róla. Úgy sem hinnétek el, hogy ilyen nem csak a tiniregényekben meg b kategóriás amerikai filmekben van...

Na igen. Sikeresen elszántam magam, és blogot indítok. Minden unalmas időmen itt leszek, hogy a magyar ajkú népet fertőzzem a gondolataimmal. Szóval ez egy "bevezető bejegyzés", mint a címe is mutatja. Megpróbálok olyan dolgokat összeszedni és leírni ide, aminek fényében felfoghatóvá, érthetővé, vagy egyáltalán értelmessé válik mindaz amit a későbbiekben összehordok. Kezdjük talán az alapoknál, hogy tudjátok kinek a szájába adni a soraim. 21 éves pécsi fiatalember volnék, aki október óta nem is pécsi. Mivel orfűi. Ha ismerős vagy erre, tudod, hogy a kettő nem zárja ki egymást. Pécsen élni, dolgozni, tanulni, bőven lehet úgy, hogy vidéken áll a házad. Vagyunk így páran, októberben csatlakoztam az ingázó külvárosiak népes táborához a családommal együtt. Igen szép környék ez az Orfű, állítólag sokan ismerik nevét országszerte, de még német, holland, osztrák és olasz testvéreink is gyakran megfordunlnak nálunk. Csak hogy két húzónevet említsek fatornyos kis falumból: Lovasi András, és Nagy Bandó András. Na meg persze én. :) Itt éldegéünk csendesen a hegyekben, tavak partján, mi a híresek és gazdagok. Na ez nagyon nagyképűen hangzott, csak próbálnám a helyi morált javítani cseppet. Ugyanis az itt élő kortársaim, de még sok esetben az idősebbek sem tudják értékelni a helyzetüket. Mindenkinek van valami nagy baja, hibásan felújított sétánnyal, rossz tömegközlekedéssel, meg vandalizmus áldozatává vált táblákkal (igazából én csak egyről tudok). A nagy elkeseredésben nem veszik észre, hogy mennyivel rosszabb körülmények között, és mennyivel rosszabb helyen is élhetnénk. Hozhatom például azt a távoli megyét ahol az exem jóvoltából sokat időztem tavaly, vagy akár a régi lakásomat Pécs első kerületében. Szóval nekem most jó. Ez egy fontos adalék mindahoz ami még következik egyszer. Már csak azért is jó ez nekem, mert szeretem a természetet. Na nem úgy mint a hippik, vagy a greenpeace aktivistái. Azt viszont mindenképp kijelenthetjük, hogy itt vagyok otthon. Szeretek túrázni, úszni, biciklizni. Ehhez itt minden maximálisan adott, nem csodálom, hogy az aktív kikapcsolódásra vágyó vendégek egész nyáron özönlenek ide a nyugatra fekvő államokból, de sokszor még az EU-n kívülről is. Végülis orfűi voltam mindig egy kicsit, mert sokat időztünk itt szüleimmel, nagyszüleimmel a család nyaralójában. Ez sajnos az építkezés miatt gazdát cserélt, pedig még édesanyám horvát nagybácsijától örököltük. Hát persze. Az építkezésről még nem szóltam. Az utcánkban nagy népszerűségnek örvend ez a hobbi, és mi is jól kiveszük belőle a részünket. Nemrég itt egy nagy zöld mező volt, most meg lakónegyed. Nőnek ki a földből a házak, ahogy ez is, ahol lakom. Megint nagy a zaj, a derékszögeknek és egyéb geometriai formalitásoknak fittyet hányó lépcsőt faragja egy kedves rokon a kollégájával, akik építési vállalkozók, és minden erejükkel rajta vannak, hogy gres padlólapokkal burkolják azt. Remélem szép lesz. Ezzel a mi építkezésünk lassan a végéhez is ér. Még egy terasznak látszó "ojjektumot" kell térkővel kiraknunk családi összefogásban, ami nem veszi ki a vízbű a zokszigént. Nem nagy ház, mondhatni szerény. A környéken a legkisebb, de persze számunkra a legkedvesebb. Szóval vagyok pécsi, és orfűi, de hogy Baján születtem, még nem említettem, és hogy egy darabig ott is éltem. Volt idő mikor sárospatakinak is vallottam magam, és második hazámként tisztelem Horvátországot. Mellesleg anyai ágon német vagyok Kielből elszármazott családdal, de van egy erdélyi dédnagyim aki ráadásul angol. Imádom a lengyeleket, mert mikor náluk jártam királyi elbánásban részítettek barátaimmal együtt (történelmi közösségünkre hivatkozva). Sajnos nem érzem hogy ezt visszakapnák tőlünk. Mélységesen internacionalista vagyok, persze nem a szó kommunista értelmében, de hiszek pl. az egységes Európában. Amit még szeretnék az elején tisztázni, hogy sokat foglalkozok a kocsimmal mostanában. Ezt jó tudni mielőtt olyanra vetemednél hogy rendszeresen kezded látogatni a blogot, mert megeshet, hogy idővel renault 11 fórummá változik merő véletlenségből. Igyekezni fogok nem túl sok unalmas technikai részlettel untatni az olvasókat, főleg a hölgyekre való tekintettel. Apropo hölgyek. A legtöbb bíztatást miattuk, és tőlük kaptam, hogy írjak és publikáljak. Ha az érintettek érzéseit és gondolatait tiszteletben tartva hallgatok a soxor regénybe, vagy amerikai sorozatokba illő, mármár dalszöveg szerű esetekről amik megestek és megesnek velem, bizony könnyen unalmassá és folytathatatlanná válhat ez a "cikksorozat". A közeli barátaimmal, isnpirátoraimmal egyeztetve tájékoztatást adok mindenről ami miatt érdemes egy ilyen filmszerű életről olvasgatni. Remélem sokaknak okozok vele örömöt, és nem a csak a fejlett grafomániámat élhetem ki benne. Végezetül még pár szó magáról a blogról. Terveim szerint nem nyers tényeken fog alapulni, sok véleményt is meg szeretnék benne fogalmazni, csak hogy mindenki alaposan hülyének nézzen, meg mindenféle elvetemült, mélyenszántó eszmefuttatást is közlök majd. Cikkeket, verseket (pl.: Varró Dániel) érdekes dalszövegeket, linkeket, és mindent ami meghatároz, érdekel, tetszik, vagy szeretném megosztani a nyilvánossággal. Végezetül a "klub", akik nagy hatással voltak, vannak rám, és őket kell szidni hogy ez a sok szemét a világhálóra kerül a fejemből: Enikő, akinek eddig is mindent leírtam, ami itt szerepel, Gergő aki majndem az öcsém és már 1996-ban együtt nyaraltunk, Petra, aki Enikő csoporttársa, és mindig nagyon megértően tud hallgatni ha magamról vagy másokról beszélek. Levente, aki szokatlan módon toleránsan tűri a hülyeségeket amiket beszélek, azért cserébe, hogy én is mindig elfogadom az érvelését. Jankával is hasonló kapcsolatunk van, csak vele idestova 15 éve. Ha netán szinkronokról, vagy állatokról írnék, akkor az ő hatása volt. Nem hagyhatjuk ki a két kedvenc levelező társam, másik Petrát, és Annuscht, akitől az egész blog ötletét loptam, és akinek köszönhetem, hogy elhatároztam magam. Ha már ott tartunk hogy ki  befolyásolta az életem meg kell említenünk a mindeddig névtelen exemet Dettyőőőt, és dórit (aki kis dével írja a nevét) és akinek köszönhetően elkezdtem egyáltalán msnt, meg billentyűzetet használni. Rita sem maradhat ki, akivel gyakran vitatkozunk meddőn, és itthagy azzal hogy lenézem. Vikit is meg kell említenem, aki szinte ismeretlenül is issza a szavaim, ezzel tudtán kívül sokat tett a blogért. Köszönet továbbá szüleimnek, nagyszüleimnek, húgomnak, és a mosómedvémnek ami nincs, nem volt és talán sosem lesz. A klub nyitva áll, totál interaktívak vagyunk, várom a kommenteket, megkereséseket levélben, messengeren, kinek mi tetszik reklamáljon, savazzon, dícsérjen vagy szavazzon... Mindenkinek köszönöm aki végigolvasta ezt, és annak aki még később is benéz, végképp örök hálám.